Afganisztán szívében egy jókora sziklamélyedés tátong – a nagyobbik bamiani Buddha-kolosszus hűlt helye. 2001 márciusában a tálibok több napig rakétákkal lőtték, majd fölrobbantották mindkét hírneves szobrot. A Buddhák másfél ezer évig trónoltak a bamiani völgy fölött, ahol a Selyemút kereskedői, s nem egy vallás hittérítői is rótták útjukat. Majd birodalmi seregek: mongol, szafavida, mogul, brit és szovjet hódítók hadai vonultak át e völgyön. A sokat szenvedett vidéken idővel új ország született – a mai Afganisztán.

Uralkodók jöttek, rezsimek mentek, de a szobrok nem mozdultak. Mígnem a 21. században iszlámtól idegen, kőbe vésett bálványokká nyilvánították őket a tálibok. Akik szemernyit sem törődtek azzal, mit gondol róluk a tőlük elhatárolódó világ. Az ő szemükben a szobrok elpusztítása hitbuzgó tett volt – vallásuk diadala történelem és kultúra felett.

Egyben hatalmuk demonstrálása is az Afganisztán nehezen megközelíthető központi fennsíkján élők előtt. E lakosairól Hazaradzsátnak is nevezett vidék né.pe ugyanis nem é.ppen önszántából költözött ide. Az afgán lakosság ötödét kitevő síita vallású hazarákat a szunnita többség időtlen idők óta kívülállóknak tekintette. S bár a hazarák dolgos né.p hírében állnak, mégis csak alantas munkák jutnak nekik. Ázsiai vonásaik (keskeny szemük, lapos orruk, széles arccsontjuk) miatt sokan alsóbbrendűnek tartották őket, s ezt oly gyakran fölemlegették nekik, hogy némelyikük el is hitte.

Hatalomra kerülvén, a zömmel pastu nemzetiségű és fundamentalista szunnita hitet valló tálibok jószerével nem is tekintették embernek a „hitetlen” hazarákat – hisz külsőre annyira mások voltak, mint az afgánok, s Istent sem úgy tisztelték, ahogy az igazhitű muszlimok. „Üzbégek Üzbegisztánba, tádzsikok Tádzsikisztánba, hazarák gorisztánba” – azaz a temetőbe, tartotta a nem pastu kisebbségekről egy tálib mondás. S tettek is róla… A Buddha-szobrokat leromboló tálib hadak feldúlták Hazaradzsátot. Falvakat perzseltek föl, hogy ne térhessen vissza a lakosság. Beköszöntött az ősz, s a hazaradzsátiak féltek: aligha élik túl a telet.

Ma, hat esztendővel a tálibok bukása után, a felföldön még mindig látszanak a pusztítás nyomai, a né.p viszont már bizakodóbb. A vidék Afganisztánegyik legbiztonságosabb térsége lett. Alig látni például a máshol oly gyakori mákföldeket (a mák tudniillik az ó.pium alapanyaga). Kabulban Hamid Karzai elnök irányításával új kormány van hatalmon. A hazarák újra járhatnak egyetemre, újra kaphatnak köztisztviselői állást, újra megnyíltak előttük a társadalmi fölemelkedés útjai. Hazara nemzetiségű az ország egyik alelnöke, a tán legné.pszerűbb parlamenti ké.pviselő, ahogyan Afganisztán egyetlen női tartománykormányzója is. Hazara a Papírsárkányok című nagy sikerű amerikai regény egyik alakja (Khaled Hosseini e megfilmesített könyve magyarul is megjelent), és egy hazara lett az első afganisztáni megasztársorozat győztese.

Most, hogy a polgárháborús évtizedek után megkezdődött az ország újjáé.pítése, sokan követendő példaként tekintenek Hazaradzsátra. A derűlátást némileg beárnyékolják ugyan a múlt emlékei s egyes aggasztó jelek – nem é.pülnek meg az utak, a tálibok újra hallatják hangjukat és teret nyernek a szunnita szélsőségesek.

Eközben nagyszabású vállalkozás indult, hogy kődarabkák ezreit összegyűjtve újjáé.pítsék a Buddha-szobrokat. Valami hasonlóval próbálkoznak maguk a hazarák is: romjaiból rakják össze a múltjukat. Van azonban egy fontos különbség – a szobrokról számos ké.p készült, a hazaráknak viszont nincs mintájuk, nem tudják, milyen lehet egy üldöztetéstől mentes jövő.