Szerelem, eszmenyit and eacu

"Ha szerelmes vagy valakibe, olyasmit látsz benne, amit mások nem látnak. És te sem fogod majd, attól a másodperctől kezdve, amikor megszűnik a szerelmed. Visszaszürkül, visszacsúnyul, jelentéktelenné válik.
A szív szemével nézni azt jelenti, hogy fölfelé látunk; magasabbra és eszményítve. Ez néha azt is jelenti, hogy szé.pnek látunk egy kifejezetten csúnya embert: „Nekem szé.p!” És férfiasabbnak a férfiatlant, nőiesnek a nőietlent.
(Tudom, mire gondolsz.
Hogy ilyenkor áltatjuk magunkat.
„Idealizáljuk” a valóságot.
Rávetítjük valakire az eszményünket, ami valójában nincs is benne.
De én azt kérdezem tőled: honnan tudod, hogy valójában mi van benne?
Azt mondod: valójában sokkal szürkébb, sivárabb, jelentéktelenebb. Valójában sokkal több rossz tulajdonság van benne. Hitványabb.
Erre én azt kérdem tőled: biztos vagy benne?!
Biztos vagy benne, hogy olyanok vagyunk, ahogy szívtelenül látjuk egymást? Nem tapasztaltál olyat, hogy egy nő, akit nagyon szeretnek, kifejezetten megszé.pül? Nem láttad néha az arcán, a bőrén, hogy megszé.pül? Megnemesedik. Ragyogóbb lesz. Nem tapasztaltad még, hogy egy arcon látni lehet, ha valaki szereti? És persze azt is, ha ő szeret….)"

/Müller Péter - Szeretetkönyv/